4. fejezet

Itt is a következő rész. Remélem tetszeni fog, és köszönöm az eddigi kommenteket :)

Elmentünk egy közeli élelmiszer üzletbe. A fiúk természetesen nem bírták ki ökörködés nélkül. A fél üzlet minket nézett, de ez nem túlságosan érdekelte a srácokat. Amikor kiértünk az üzletből, két kis csaj oda jött hozzánk, vagyis a fiúkhoz, hogy szeretnének egy autogramot és egy képet. Kaptak aláírást, én pedig lefotóztam őket. A lányok megköszönték, és tovább mentek, mi pedig elindultunk haza. 1 óra volt mire hazaértünk, és úgy döntöttünk, hogy csinálunk spagettit. Vagyis csak én meg Krisztián, mivel Tomika mint szokás szerint most is kicsúszott a „munka” alól.
- Akkor te csináld meg a szószt én meg megcsinálom a tésztát. Jó lesz így ? – kérdeztem Krisz-t.
- Persze, nekem oké. – helyeselt és elkezdett a konyha szekrényben kutatni.
Miután kész lett a szósz és a tészta is, Krisz összekeverte én pedig szóltam Tomikának.
- De jó, végre! Azt hittem, hogy már sose eszünk.
- Örülj, hogy adunk neked belőle. Ha nem tetszik akkor csinálj magadnak.
- Meg se szólaltam. – tette fel a kezét védekezés képen, én pedig csak nevettem rajtuk.
Elkezdtünk enni, és nekem nagyon ízlett amit összehoztunk. Úgy láttam, hogy a fiúknak is. Tomika hangot is adott ennek:
- Viki, kölyök fincsit csináltatok. Lehet felveszlek titeket szakácsnak.
- Aha, na persze. Szeretnéd te azt, hogy én neked főzzek. – fintorgott Krisztián.
- Most is azt csináltad haver. – kacsintott egyet .
- Csak Vikinek segítettem.
- Úgy hiányzott már ez a folyamatos marakodásotok. – szóltam közbe nevetve.
- Mivel én és Viki csináltuk a kaját, ezért te fogsz mosogatni. –nézett Tomira Krisztián
- Mi van ? Én ? Biztos, hogy nem!- háborodott fel
- Oh, dehogyisnem. Addig én és Viki elmegyünk a szobámba, utána pedig kiterveljük, hogy hogyan tovább. Habár mire szerintem te ezzel végzel mehetsz is készülődni a randidra. – nevetett, betette a tányérját a mosdóba és elment a szobájába, de előtte még intett, hogy menjek utána.
- Sok sikert Tamás. – nevettem el magam és ott hagytam a még mindig tátott szájjal ülő Tomit.
Krisztián még mindig nevetett amikor beértem a szobájába. Épp az ágyán feküdt. Amikor meghallotta, hogy beléptem megpaskolta maga mellett, és én is odafeküdtem.
- Szegény Tomika. – nevettem rajta.
- Lehet estére vagy két tányérral kevesebb lesz. – nevetett még jobban.
- Hát Tomit ismerve nem csodálkoznék rajta. Egyébként mit fogunk este csinálni ?
- Hát nem tudom. Amihez kedved lesz. – mondta és elkezdett nézni.
Nem tudom, igazából nekem semmihez nincs most kedvem. – húztam el a számat – De ha neked van valami programod, vagy ha akarsz nyugodtan találkozz a haverjaiddal. Nem akarom elrontani az estédet. – vettem le róla a szemem és kezdtem el a plafont nézni.
- Ugyan ne butáskodj már. Természetesen nem foglak itt hagyni én is, amúgy sincs semmi programom. – mondta miközben még mindig nézett, ami kezdett kicsit zavarni. – Ha akarod lehetünk csak itthon, rendelünk kaját, filmezünk, beszélgetünk vagy elmegyünk moziba, vagy csak sétálni. Nekem teljesen mindegy. Amit csak akarsz. –mondta miközben rám mosolygott.