Reggel az ébresztő órám hangos csörömpölésére
ébredtem. Gyorsan kinyomtam és felkeltem az ágyból. Nagyon fáradt voltam, de
szerencsére ma péntek és este megyek Pestre. Kinéztem láttam, hogy süt a Nap és
ettől még jobb kedvem lett. Felvettem egy rövid ujjú pólót, egy mintás kapucnis
pulcsit és egy csőfarmert. A fürdőszobában gyorsan fogat mostam, feldobtam egy
kis sminket és kifésültem hosszú szőke hajam.
Felkaptam a táskámat és lementem a konyhába, ahol anyu már csinálta a reggelit.
- Szia, anyu.
- Szia, Viki. Jól aludtál?
- Igen, köszi. Ne haragudj, de nincs időm reggelizni. – mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, felvettem a csizmámat és a kedvenc fehér bőrkabátomat.
- Rendben kicsim. Vigyázz magadra.
- Oké. - kimentem az ajtón és siettem a buszmegállóba.
Amikor beértem a suliba gyorsan az osztályomba mentem, leültem az utolsó padba, és vártam a barátnőmet. Amikor beért már becsengettek, de a tanár szerencsére még nem volt bent.
- Szia csajszi! Várod már az estét, ugye? Látni az arcodon. – mondta nevetve, miközben kiszedte a táskájából a könyveket.
- Szia, Dorina. Igen, nagyon. Hiányzik az a két hülye. – sajnos többet már nem tudtunk beszélni, mert bejött a tanár.
Ez a nap nagyon lassan telt, alig vártam már, hogy otthon lehessek. Amikor kiengedtek, szinte az elsők között mentünk ki Dorinával. Őt már várta a barátja Peti, aki 20 éves és egyetemre jár. Nagyon szeretik egymást, már 2 éve együtt vannak. Elköszöntünk egymástól és én elindultam haza. Otthon anyu már az ebédet főzte.
- Szia, anya.
- Szia! Nem is hallottam, hogy megérkeztél. Mindjárt kész a kaja. Addig teríts meg.
- Rendben.
- A suliban mi volt? – tette fel a szokásos kérdést, mint minden nap.
- Semmi. A szokásos unalom. – válaszoltam unottan.
- A többiek? – kíváncsiskodott.
- Anyu! Ne kezdjük, már ezt megint kérlek szépen. Nem akarok veszekedni.
- Jó ne haragudj. De akkor sem értem, hogy miért vagy ilyen.
- Milyen? Ők használnak ki engem Krisztián és Tomi miatt. Elég! Nekem nem kellenek ilyen barátok. Nem akarok minden nap suli után erről beszélni. Jó?
- Ha ezt akarod akkor rendben, de ez nem azt jeleni, hogy egyet értek veled. – csóválta a fejét és elém tette az ebédet.
- Szia, anyu.
- Szia, Viki. Jól aludtál?
- Igen, köszi. Ne haragudj, de nincs időm reggelizni. – mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, felvettem a csizmámat és a kedvenc fehér bőrkabátomat.
- Rendben kicsim. Vigyázz magadra.
- Oké. - kimentem az ajtón és siettem a buszmegállóba.
Amikor beértem a suliba gyorsan az osztályomba mentem, leültem az utolsó padba, és vártam a barátnőmet. Amikor beért már becsengettek, de a tanár szerencsére még nem volt bent.
- Szia csajszi! Várod már az estét, ugye? Látni az arcodon. – mondta nevetve, miközben kiszedte a táskájából a könyveket.
- Szia, Dorina. Igen, nagyon. Hiányzik az a két hülye. – sajnos többet már nem tudtunk beszélni, mert bejött a tanár.
Ez a nap nagyon lassan telt, alig vártam már, hogy otthon lehessek. Amikor kiengedtek, szinte az elsők között mentünk ki Dorinával. Őt már várta a barátja Peti, aki 20 éves és egyetemre jár. Nagyon szeretik egymást, már 2 éve együtt vannak. Elköszöntünk egymástól és én elindultam haza. Otthon anyu már az ebédet főzte.
- Szia, anya.
- Szia! Nem is hallottam, hogy megérkeztél. Mindjárt kész a kaja. Addig teríts meg.
- Rendben.
- A suliban mi volt? – tette fel a szokásos kérdést, mint minden nap.
- Semmi. A szokásos unalom. – válaszoltam unottan.
- A többiek? – kíváncsiskodott.
- Anyu! Ne kezdjük, már ezt megint kérlek szépen. Nem akarok veszekedni.
- Jó ne haragudj. De akkor sem értem, hogy miért vagy ilyen.
- Milyen? Ők használnak ki engem Krisztián és Tomi miatt. Elég! Nekem nem kellenek ilyen barátok. Nem akarok minden nap suli után erről beszélni. Jó?
- Ha ezt akarod akkor rendben, de ez nem azt jeleni, hogy egyet értek veled. – csóválta a fejét és elém tette az ebédet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése